Hirdetés

Önkormányzat: A siker kulcsa a konszenzuskeresés volt, amelyből mára semmi sem maradt

Önkormányzat: A siker kulcsa a konszenzuskeresés volt, amelyből mára semmi sem maradt

2020. október 19. - 07:26
0 komment

 

Ma harminc éve, 1990. október 19-én volt az első ülése Veszprém rendszerváltás utáni első önkormányzatának. Dióssy Lászlóval, az első polgármesterrel beszélgettünk az elmúlt három évtizedről.

Az első képviselő-testület a megyeháza előtt 1990. október 19-én. Archív fotók: Borbás János

Hirdetés

– Nemrég megjelent könyvében több humoros írás is szól arról, hogyan indult 1990-ben a politikai karrierje. Egyáltalán hogyan került kapcsolatba a politikával?

– A ’80-as évek végén a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán dolgoztam előadóként, és a társadalmi folyamatok, a politikai pártok létrejötte rendkívüli módon izgatott engem, figyelemmel kísértem a történéseket. 1988. november 20-án volt egy nyitott MDF-fórum az egyetemi aulában, ahol akkor még Lenin volt a háttérben, de az új országos politikai szereplők, mint Bíró Zoltán vagy Horváth Balázs is megjelentek. Nagyon érdekes volt és kijelölt egy utat ez a fórum, már ami később az én sorsomat is meghatározta. Másfél évvel később, amikor az első szabad országgyűlési választás volt, elvittem az ajánlószelvényeimet az SZDSZ irodájába.

– Miért oda?

– Megfogott a párt progresszivitása és elég erőteljes mondanivalója a fennálló rezsimmel szemben. Ők voltak a legszimpatikusabbak számomra. Aztán amikor a párt számára kiderült, hogy mezőgazdasággal foglalkozom, kapacitáltak, hogy nekik, mint városi értelmiségieknek, szükségük van egy agrárszakemberre, hiszen abszolút nem értettek a témához. Fél évre rá pedig megkérdezték, nem volna-e kedvem elindulni az egyik választási körzetben az önkormányzati választáson az SZDSZ és a Fidesz közös jelöltjeként, de pártonkívüliként. Ezt szívesen vállaltam, és meg is nyertem a 9-es körzetet.

– Miért önre esett a választása polgármesterként a testületnek?

– Mivel nagyon nyert azon a választáson az SZDSZ–Fidesz koalíció, így ez a csapat tudott jelölni valakit. Három feltételt szabtak: legyen fiatal, ne legyen tagja az állampártnak és legyen valamilyen közigazgatási tapasztalata. Bár előadóként dolgoztam a tanácsnál, túlzás lett volna azt állítani, hogy nagy tapasztalatom lett volna, azonban más sem felelt meg a hármas kritériumnak. Sokat vívódtam, hogy egy ekkora feladatot be merjek-e vállalni, de óriási kihívás volt. Ahhoz kötöttem a vállalást, hogy a képviselő-testület hozzon egy olyan szabályt, amely szigorúbb az önkormányzati törvénynél, és azt vonta maga után, hogy számos fontos rendelet megalkotását nem feles, hanem kétharmados többséggel kellett megszavazni. Úgy gondoltam, annyira nehéz feladatok tornyosulnak előttünk, hogy ezt csakis teljes összefogással lehet megvalósítani. Azt is hittem, hogy ha a pártpolitizálás kerül előtérbe, akkor ebből nem lesz semmi. Szerencsémre volt két olyan ember a testületben, akik nagy tekintéllyel bírtak: Magyarády Péter a Fidesznél és az MDF-es Bors József, aki később alpolgármester lett, és aki karakteresen képviselte az MDF érdekeit, de még karakteresebben állt ki az önkormányzat érdekei mellett.


Az első városvezetés: balról jobbra Harsányi Gábor alpolgármester (Fidesz), dr. Czaun Ferenc jegyző, Dióssy László polgármester (SZDSZ) és Bors József alpolgármester (MDF)

– Ma már elképzelhetetlennek tűnik az, hogy valaki egy rivális pártból válasszon alpolgármestert. Akkor ez szokás volt máshol is, vagy csak Veszprémben történt így?

– Nem volt gyakori, de meglepő módon nagyot nyert az önkormányzati választáson az SZDSZ–Fidesz koalíció, ám egy olyan időszakban, amikor összeomlottak az állami vállalatok, magas lett a munkanélküliség, ezért fontos volt, hogy konszenzus legyen ahhoz, hogy a problémákat orvosolni tudjuk. Azt meg mérhetetlenül sajnálom, hogy az elmúlt pár évtizedben olyan nagy politikai megosztottság uralkodott el, hogy nem is állnak szóba egymással a más pártbeliek az egész országban. A pártpolitika legyűrte a várospolitikát. Mi annak idején a költségvetéseket is közös akarattal fogadtuk el, s példaértékű volt a szakmaiság a város kormányzásában. Persze, rengeteg vita volt, de ezek nem politikai, hanem szakmai alapon zajlottak. Sokkal egyszerűbb ma egy szavazógépre rátenni valakinek az ujját, és a többség meg majd eldönti a város ügyeit úgy, ahogy gondolja. Egyszerűbb, de nem jobb, sőt, nagyon káros is tud lenni.


Eskütétel a megyeházán


Mádai Péter országgyűlési képviselő (SZDSZ), Dióssy László és Móninger László önkormányzati képviselő (SZDSZ)

– Hogyan éli meg azt, hogy azokat az önkormányzatisággal kapcsolatos értékeket, amelyekért a rendszerváltáskor küzdöttek, ma már teljesen negligálják?

– Nagyon nehezen élem meg. Teljes apátia van, az emberek nem vesznek részt a közéletben, és a pártpolitika előtérbe kerülésével rengeteg káros folyamat indult el. Gondolok elsősorban a sajtószabadságra. Emlékszem, a plakátjainkon az szerepelt, hogy nyilvánosságot a döntéseinknek, minél jobban bevonni a lakosságot az önkormányzati döntésekbe, legyen sokszínű a sajtó. Ennek megfelelően igyekeztünk olyan városi lapot indítani, amely sokszínűen szólal meg. Érdemes megnézni az akkori újságokat szemben azzal, ami ma van. Ma a városi újság csak egyetlen véleményt közöl. Mi változott? Olyan szinten sikerült az önkormányzás szabadságát megcsorbítani, a pluralitást tönkretenni a központosítással, ami ellen akkor küzdöttünk, hogy fáj látni, ahogy a centralizáció tönkretette az autonómiát. Aminek annak idején örültünk, hogy sok kis köztársaság jött létre önálló gondolatokkal, az mára teljesen kiveszett. Helyben dönthettünk ügyekről, most meg mindenről a kormány dönt, és kiüresedett az önkormányzatiság.

– Tizenhat évig volt polgármester. Mi volt a legnagyobb siker?

– Talán ami a legfeltűnőbb volt, és amiért a legtöbb dicséretet is kaptuk, az a vár alatti utcák épületeinek rehabilitálása. Nagyon szomorú képet mutattak ezek az utcák, sok jogcím nélküli lakáshasználó birtokolta az épületeket, elfogadhatatlan életvitellel. Gyalázatos volt itt a közbiztonság is. Szeivolt Erzsébet kolléganőmnek támadt az a zseniális ötlete, hogy ezeket az épületeket értékesíteni kellene vállalkozók számára, akik rendbe hoznák, ahogy annak idején még a századfordulón is volt, amikor ez volt Veszprém legszebb utcája, alul az iparosok és kereskedők boltjaival, műhelyeivel, felül meg lakásokkal. A bent lakók számára felkínáltunk méltányos összeget, amellyel a lakhatásukat meg tudták oldani, így mindenki jól járt. Az önkormányzat nullszaldósan jött ki a dologból, de a belváros élhetővé vált. Sorolhatnám még azokat a sikereket, amelyeket 16 éven keresztül megvalósítottunk. Az Aréna alapjainak lerakása, egy igazi veszprémi lokálpatrióta ünnep, a Gizella-napok rendezvényei, vagy a Mészáros Zoltán kezdeményezésre és a város támogatásával létrejött Veszprémi Ünnepi Játékok (mai Veszprémfest), amelynek köszönhetően világhírű zenészek látogatnak el városunkba.

– Kudarc?

– Nekem személyesen a 2006-os választás, mert akkor éreztem úgy, hogy egy kiváló testülettel dolgozom, elkezdtek jönni az uniós támogatások, úgy láttam, hogy a közvélemény is mellettünk van. Ehhez képest jött az őszödi beszéd, amely mint derült égből a villámcsapás ért minket. A választás estéjén Gyurcsány Ferenc felhívott, hogy rálőttek, de engem találtak el. Mondtam neki, hogy sok más kiváló polgármesterrel együtt. Azt viszont megtanultam a 2006-os szituációból, hogy a politika után is van élet, így igyekeztem minél több tudományos konferencián részt venni, megcsinálni a doktorimat, készülni a jövőre. Később az oktatási szférában és a vállalkozói szférában el tudtam helyezkedni, és nagyon örülök, hogy akkor ezt véghez vittem. Emiatt mondhatom el, hogy ma én egy kiegyensúlyozott ember vagyok, jól érzem magam a bőrömben, s talán nem nagyképűség, hogy sikeres vállalkozónak tartom magam.

– Mit csinálna másképpen, ha most ön lenne a polgármester, ugyanazokkal a jogosítványokkal, mint annak idején?

– Ez egy olyan fikció, amit nehéz elképzelni. Ha ugyanazok a kompetenciák lennének, és egy olyan testülettel lehetne együtt dolgozni, amellyel stratégiai kérdésekben együtt lehetne gondolkodni, akkor meg kéne oldani néhány olyan városi ügyet, ami régóta várat magára. Ilyen például több olyan épület helyzetének rendezése és felújítása, amelyek borzasztó állapotban vannak. A vasút környéke, a volt gyerekkórház, a volt Dimitrov, a volt Balaton Bútorgyár ingatlanegyüttese, néhány vár alatti épület. Ezekkel sokkal többet kellene törődnie az önkormányzatnak. Szisztematikusan kellene ezekkel az épületekkel foglalkozni. A másik a közlekedés helyzete és az utak állapota. Ez ma borzalmas Veszprémben.

– Irigykedve hallgattam, hogy 30 éve milyen összefogás volt a városban. Hogyan jutott el a politika oda, hogy ma már nincs párbeszéd a felek között?

– Aktuálpolitikával én kevésbé foglalkozom, de azt hiszem, hogy 2000-től a nagypolitika rontotta el a dolgot, amikor megkezdődött az árokásás. Ez átsugárzott helyi szintre is.

– Maradjunk még egy kicsit az aktuálpolitikánál és az összefogásnál. Említette, hogy milyen fontos volt ez 1990-ben, és egyre többen jönnek rá, hogy milyen alapvető lenne most is.

– Nem rejtem véka alám, hogy én az ellenzéki oldalnak drukkolok, és szeretném, ha ott olyan összefogás valósulna meg, amely képes lenne változtatni a jelenlegi közállapotokon. Szokásomtól eltérően ennek hangot is adtam a tavalyi önkormányzati választáson, és kifogásoltam, hogy helyi szinten az ellenzéki pártok helyi vezetői nem fogadták el a kinyújtott kezet, és nem igyekeztek a civilekkel együttműködni. Ma is fenntartom azt, hogy simán meg lehetett volna nyerni a választást. Nagyon örülnék annak, ha ez olyan intő példa lenne 2022 előtt, ami minden ellenzéki szereplőt arra inspirálna, hogy összefogjon, mert azt gondolom, hogy ez a változtatás kulcsa.

– Jelenleg a sikeres vállalkozása és oktatási tevékenysége mellett könyvet írt, valamint Wéber Lászlóval elkezdtek egy nagyon izgalmas podcastot is.

– Úgy gondoltam, hogy érdemes lenne feldolgozni azt az időszakot, amikor polgármester voltam. Olyan embereknek a történetén keresztül mutattam be ezt a kort, akik sokat tettek a városunkért. Nagyon jó fogadtatása volt a könyvnek, tervezem, hogy lesz folytatása is. A StúDió Veszprém podcast pedig először a könyvem történeteit dolgozta fel, most viszont egyre erőteljesebben a fiatalokhoz szólunk, olyan fiatalokkal beszélgetünk, akik sikeresek a városban. Rajtuk keresztül eljutunk más fiatalokhoz is, akik így megismerhetik azokat az időket is, amikor ők még nem is éltek, megismerhetik a helyi történelmet, a helyi történeteket.

 

 

 

Az átvett tartalmak hitelességéért, igazságtartalmáért portálunk nem vállal felelősséget.

Vélemények: a megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a Veszpresszó álláspontját.

Jogsérelem esetén keresse a forrásként hivatkozott tartalomgazdát.

A pontos és hiteles információk közlésére törekszünk, de a tájékoztatásból fakadó esetleges károkért felelősséget nem vállalunk.


 

Új hozzászólás

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Hirdetés

Friss hozzászólások