Mese egy járványról

Mese egy járványról

2020. március 24. - 09:12

 

Volt egy ország. Futbólia. Ebben az országban mindent a focinak és a lopásnak rendeltek alá. Közben hazudtak a népének. Bármikor és bármiről. Erre külön kormányszervet, minisztériumot hoztak létre, a propagandaminisztériumot.

Illusztráció: needpix.com

Egyszer egy csúnya járvány hírét vette az ország elnök-királya és a lakosság. Ámde Futbólia nem az az ország, amely megretten bármitől is. Az autópályán is szembemegy mindenkivel az elnök-király és az országa, ha kell. Most is ezt tették. Az egészségügyet nem készítették fel a járványra és a lakosokat sem kezdték el trenírozni rá.

A járvány egyre közelebb került Futbóliához, de nem tettek semmit. Bizakodtak. Már annyi mindent megúsztak, hátha ezt is kibekkelik – gondolták. Az élet folydogált a medrében tovább. Százötvenmilliárd petákot kiutaltak a propagandaminisztériumnak elhazudni bármit, 5–6 milliárdot az egyházaknak küldtek, 30 milliárdot pedig egy távolabbi országnak ajándékoztak. Ment a habzsi-dőzsi.

Ám a járvány egyszer csak bedurvult. Jöttek a hírek, hogy a tüzekhez hasonlóan itt is, ott is felütötte a fejét a környező országokban. Az egyikben nagyon elszabadult. Futbólia azonban nem ijedt meg még ekkor sem. Létrehozott az elnök-király egy operett-törzset.

A napok peregtek. A járvány viszont aljasul támadt mindenhol. Az elnök-király felismerte a lehetőséget benne. A népének beadta, hogy ezt a járványt a keleti, gonosz népek okozzák és hozzák rájuk, akik sem a vallásukban, sem a külcsínükben nem hasonlítottak Futbólia népére. Bizonyítékul meg is nevezte, hogy már találtak is járvánnyal fertőzött idegeneket  Futbóliában.

Az operett-törzs elkezdett rettenetesen dolgozni. Tájékoztatókat tartott arról, hogy minden a legnagyobb rendben. Mondtak olyanokat, hogy mindenből van elég, hogy a járványt leküzdje Futbólia. Csakhogy az országban maradt még pár olyan újság és ember, aki nem hitt az elnök-királynak. Ők elkezdték a járványban érintettektől megkérdezni, hogy az operett-törzs és Futbólia hivatalos sajtója igazat mond-e? Persze, rögtön kiderült, hogy a korábbi hazudozást nem hagyták abba és ekkor is hazudtak. Például hazudtak arról, hogy az egészségügyet felkészítették, hogy van elég és megfelelő védőeszköz.

Ahogy teltek a napok, az operett-törzs tagjai úgy keveredtek újabb és újabb ellentmondásokba. Párszor maga az elnök-király is mást mondott reggel, mint este. Az országban tanuló kollégista egyetemistákat például kétszer is végigutaztatták az országukon a járvány feltűnése után. Mert az nagyon szakszerűnek tűnő intézkedés volt.

Futbólia népe közben kezdett megfertőzödni. Egyre többen érezték rosszul magukat, és egyre többen tértek haza azokból az országokból is, ahol már dúlni kezdett a kór. Futbólia operett-törzse pedig kitalálta, hogy nem szűri őket a járványra, mert az felesleges. Később hamis biztonságérzetre hivatkoztak, amikor megtagadták a szűrést. A járvány ennek nagyon örült. Suttyomban terjedt Futbólia lakói között.

Egyszer az elnök-király is elszólta magát. Örömmel tájékoztatta Futbólia népét, hogy annyi védőeszköze van az országnak, hogy már a járvány ellen küzdők is kapnak belőle, sőt, akár a fertőzésgyanús polgárok is szájmaszkot kapnak a vizsgálatuk idejére. Kicsit rontott Futbólia népének hangulatán, hogy ugyanezzel egy időben Futbólia mentőszolgálatának szakszervezete fordult a néphez a közösségi hálón segítséget kérve, hogy védőeszközöket és ruhákat tudjanak vásárolni maguknak a munkájuk biztonságos elvégzéséhez. Aztán az is felháborította a népet, amikor kiderült, hogy az elnök-király hívének számító doktor professzor habil-debil orvosi egyetemi rektor, aki a vírus elleni regionális harc vezetője, pici bakit követett el. A legfertőzöttebb országban tett síkirándulása után visszatérve, a kiadott kötelező önkéntes karantén utasításának ellentmondva, azonnal a munkahelyére ment. Pedig fertőzött volt a járványtól. Hite szerint azt nem is adta át másoknak. Az csupán véletlen egybeesés, hogy a munkatársai között több vírusfertőzöttet találtak. De ezek a véletlen egybeesések nem meglepőek Futbólia életében. Rengeteg véletlen történik az országban.

Véletlenül pont most akar az elnök-király is egyszerű királlyá válni. Erre a járvány árnyékában Futbólia parlamentjének törvényt is íratott elfogadásra. A törvény gondoskodik arról, hogy Futbólia egységbe tömörülve harcoljon meg a járvánnyal, mert senki sem beszélhetne a törvény elfogadása utána arról, hogy valamit elrontott a király vagy az operett-törzs. Nem derülhetne ki az igazság arról, hogy a valóság és az állításaik milyen kapcsolatban állnak. Az zavart keltene. A katonák már az utcán vannak, biztos, ami biztos, mert az állítólag nyugtatólag hat Futbólia népére.

A járványok viszont olyanok, hogy gyorsabban-lassabban, de elmúlnak. Futbóliában is vége lesz. Az elnök-királyt megrémítik a sebek, amelyeket ejt a népen a kór és a következményei. Erre fel kell készülnie. Királyként több az esélye túlélni. Persze, a helyzete nem olyan rossz. Egyrészt Futbólia népének egy része vallási vezetőjének is tartja, másrészt az elnök-király már annyit rakott félre a népének szánt külföldi segítségből és az országa javaiból, hogy abból az unokái is gazdagságban élhetnek bárhol, egy Futbóliától távoli helyen, amivel az országnak nincsen kiadatási egyezménye. Egy meglehetősen szerény értelmi képességű jószágigazgató kezeli most a javait az elnök-királynak, amelyekről mindenki tudja, hogy ki a valódi tulajdonosuk, de ez csak a látszat fenntartása miatt kell. Futbólia most még elnök-királya saját bevallása szerint egy nincstelen.

Szeretném leszögezni, hogy az írásom és a valóság bárminemű egybeesése csak a véletlen műve lehet. Ez egy mese, és mindenki ekként kezelje. Az írásban vázolt ország és az események kitaláltak.

Kovács József