Kijevből jelentik
Ezt Kijevből írom, amíg van internet. Napközben akartam írni, de elaludtam. Nehéz, hogy harmadik napja nem alszom. Még mindig harcolunk. Valaki fegyverrel, valaki imával. Orosz szabotőrök vannak Kijevben. Folynak a harcok. A megszállók egy repülőgépe megsemmisült. Nem számítottak ellenállására. De Putyin megőrült.
Itt Kijevben az önkéntesek csatlakoztak a védelmi erőkhöz. A város ellenáll. Az ország lakosai nem rabszolgák, vérükben van a szabadság. A közvélemény erősen támogatja az ellenállást és az ukrán kormányt. Még azok is, akik még tegnap túl akarták tenni magukat a helyzeten, ma már írtak az orosz rokonaiknak, ismerőseiknek. Írásaikban azt kérdezték, hogy tehették ezt, hogy történhetett, és követelték, hogy állítsák meg a diktátort.
A legtöbb orosz nem ismeri az igazságot, hisznek a TV-nek, de a helyzet olyan gyorsan változik óráról-órára, hogy gondolkodóba ejtette az embereket. Ebben hiszünk.
Egy másik nap úgy terveztem zárni ezt a rövid írást, hogy az ukránok többet vártak a nyugati barátaiktól. Zárt légtérre van szükségünk, arra, hogy az agresszort elszigeteljék a SWIFT-től, fegyverek és védelmi eszközök új szállítmányára, és gazdasági támogatásra van szükségünk. De a helyzet úgy változik, mint egy kaleidoszkóp. Most köszönettel tartozunk a nyugat döntéseiért. A nyugat ébredezik, bár csak lassan.
Most hajnali 4:11 van. Az utca, ahol lakom, a csendtől hangos. Sötétség. A legsötétebb éjszaka az új nap előtt. Ukrajna a jó és a gonosz közti harc színtere lett. Az új és a régi harca. Minden rendben lesz. Az új le fogja győzni a régit. Az ukrán emberek és a hadseregünk csodákat tett. Ne hallgass világ! Az új nap kezdődik. Fogjunk össze!
Oksana Kuziakiv a kijevi Institute for Economic Research and Policy Consulting (IER) ügyvezető igazgatója
Az írás az előző hét végén született.
A fotó illusztráció.
Új hozzászólás