Hirdetés

JOÓSZ ATTILA, köszönjük!

JOÓSZ ATTILA, köszönjük!

2021. április 22. - 07:18
0 komment

 

Pénteken délután vesznek végső búcsút családtagjai,szerettei, barátai, sporttársai Győrben Joósz Attilától, a Rába ETO, a Bramac Veszprém SE és a magyar férfi kézilabda válogatott egykori szövetségi kapitányától, aki Ausztriában is sikeresen dolgozott edzőként. A kiváló szakember hetvenkilenc éves volt. A temetésére veszprémi tisztelői is elmennek, hiszen a királynék városa klubjának egyik legsikeresebb edzője volt az itt eltöltött négy éve alatt.

Családi archívum

Hirdetés

Hajnal Csaba, a klub korábbi ügyvezetője, aki 39 évig vezette az egyesületet:

„A veszprémi férfi kézilabda sportnak az egyik legfontosabb szakvezetője volt Joósz Attila. Köszönet jár azokért a sikeres évekért, amelyeket nálunk töltött. Hiszen négy magyar bajnoki cím, négy Magyar Kupa győzelem, egy Kupagyőztesek Európa Kupája diadal és még egy KEK-döntő fűződik a nevéhez, amellyel a klub egyik legeredményesebb mestere. Rögtön az első évben megnyert mindent, ahol elindultunk a csapattal.

Kiváló ember és remek edző volt. Valerij Melnyik után érkezett Veszprémbe Ő egy más stílust képviselt, neki a legfontosabbak a játékosok voltak, akik hittek neki, szerették, Attila mindig kiállt mellettük. Volt olyan, hogy a vezetőség elégedetlen volt a teljesítménnyel, és akkor Attila csak annyit mondott nekik, hogy megvédelek benneteket. Tizenkét góllal nyertünk.

Joósz Attila barátja, kollégája volt Kiss Szilárd, akivel remekül megértették, kiegészítették egymást, nagyon jól tudtak együtt dolgozni. Ez volt a folyamatos győzelmek egyik titka.

Attila nagyon nagy taktikus volt: filozófiája szerint az edzőnek meg kell szerveznie a védekezést, de a támadásban hagyni kell a játékosokat alkotni. Mi azt szerettük volna, hogy még sokáig ő legyen az edzőnk, de a betegsége ebben sajnos megakadályozta. Attilát szerették Veszprémben, és ő is jól érezte magát a városban. Az elmúlt években próbáltuk hívni a nagy meccsekre, ünnepi eseményekre, de ő nem jött el, visszahúzódó volt.

Kedves Attila! Nagyon szép évek voltak! Köszönjük!”

Csabai Béla, a Bramac Kft, a csapat egykori névadó támogatójának ügyvezetője:

„A cégünk ars poeticája találkozott a klub és a vezetőedzőnk elképzeléseivel. Maximalista volt a munkában, csak a siker foglalkoztatta, és ezért mindent megtett a csapatával. A meccs végén azonban átváltozott egy jó kedélyű, kiválóan, humorosan anekdotázó emberré. Ezért is szerette mindenki a királynék városában. A “hármasugrással”, amikor mindent megnyertünk, nemzetközi szintre emelte a klubot, és még elismertebbé tette a Bramac nevet. Amikor cégünk egyik vezető embere Budapestre érkezett, és utazás közben megkérdezte a taxisofőrt, hogy mit tud a Bramacról, azt a választ kapta, hogy egy Európa-hírű kézilabda csapat. Ezt köszönhetjük Joósz Attilának, amiért örökké hálásak vagyunk. Nyugodjon békében, és mi soha sem feledjük emlékét.”

Sinka László, a Magyar Kézilabda Szövetség egykori főtitkára:

„Mire és kire van szüksége egy nemzeti színekért küzdő válogatottnak? Aki húzza magával a játékosokat, az edzőket, a stábot, a teljes közösséget magával. Szövetségi kapitányként, taktikusként, emberként. Ő volt Joósz Attila!”

Forró Ferenc, a Veszprémi Építők korábbi elnöke:

„Óriási volt a kontraszt Valerij Melnyik után, amikor Attila átvette a csapatot. Sokszor figyeltem a kispad mögötti szektorban ülve, ahogy segíti, bíztatja játékosait. Partnernek tekintette őket, nem akarta folyamatosan nevelni őket. Mindemellett karakán ember volt, kiállt az elvei mellett, a szakmai elképzeléseibe nem engedett beleszólni. És mindez őt igazolta. Egy évadban három aranyérmet nyerni óriási bravúr volt. Négy év alatt kilenc hazai elsőség és két KEK-döntő fűződik a nevéhez, amelyből egyet megnyert. Nagyon fiatalon, az ötvenes évei kezdetén érte a súlyos betegség, amely derékba törte edzői karrierjét. Nálunk mindent elért, amit csak lehetett, amiért köszönettel és hálával tartozunk neki. Ő indította el a veszprémi kézilabdát a nemzetközi hírnév felé, amely azóta is tart.”

Gulyás István, a magyar férfi kézilabda válogatott szövetségi kapitánya:

„Egy diktatórikus szakasz után, egy humánus ember ült a kispadra. Attila igazi tanárember volt, de ez nem azt jelentette feltétlen, hogy játékos párti. Elhitette velünk, hogy tényleg jók vagyunk. Edző kollégájával, Kiss Szilárddal kiváló párost alkottak, akik remekül motiváltak bennünket. Attila szinte minden meccs előtt odajött hozzám, és az ő hamisíthatatlan nyugodt hangján megkérdezte: “Pistám, ugye bevered nekik?” Sajnáltuk és szomorúak voltunk, hogy a betegsége miatt nem folytathattuk tovább a közös munkát. Egy igazán jó embertől kell most búcsút venni...”

D.T


 

Új hozzászólás

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Hirdetés

Friss hozzászólások