Hirdetés

CÖF-ös bácsi árulkodott a Lovassy ügyében?

CÖF-ös bácsi árulkodott a Lovassy ügyében?

2019. december 19. - 10:16

 

A Veszpresszó birtokába jutott levél írója nem először fenyeget pedagógusokat. Ő volt az egyik aláírója annak a levélnek is, amelyet idén tavasszal a budaörsi tanároknak címeztek. Kész Zoltán jegyzete.

Illusztráció: A CÖF által szervezett békemenet 2018 márciusában

Hirdetés

CÖF. A kormány civil szervezete. Kellemes oximoron a fülnek. Merthogy a civil szó pont a semlegességet, kormánytól és bármilyen hatalmi ágtól való függetlenséget jelenti. Civilnek lenni annyit tesz, hogy van benne kurázsi, ki mer állni akár a fennálló rezsimmel szemben is. Nem vak, nem elfogult, nem a lojalitás, hanem a ráció jellemzi. Tud ellentmondani, szerveződni és változást elérni. Nem élvezi a hatalom támogatását, mert nincs rá szüksége. Nem is lehet, hiszen a hatalmat akarja ellenőrizni, számon kérni és építő kritikával illetni. A sajtó mellett a civil szervezetek mutatnak a mindenkori kormányoknak tükröt. Egyiket sem korlátozzák, egyiket sem szántják be. Egy normális országban… 

Ma Magyarország egyik legbefolyásosabb civil szervezete a Civil Összefogás Fórum (CÖF), több mint félmilliárdos állami támogatásból. Ez az összeg pont elég arra, hogy egy szervezet ne tudja ellátni a civilségből eredő feladatát, a hatalom kontrollálását. Pont elég arra, hogy megvásárolják a lojalitását, hogy adott esetben békemenetnek álcázott erőszak-felvonulást rendezzen a pártállam, hogy árulkodó bácsikat uszítsanak békés iskolákra.

Érdemes megnézni a veszprémi Lovassy László Gimnáziumot minap feljelentő nagypapa e téren megjelent munkásságát. Az internet segít felidézni, hogy ő miképp mutatja a kormánytól való függetlenségét.

A jelenlegi magyar kormány a Hazáért dolgozik melynek eredménye, hogy Európa leggyorsabban fejlődő országa lettünk, biztonságos és stabil gazdasági háttérrel, így nem lehet okuk a panaszra. ha még is elégedetlenek saját és iskolájuk helyzetével az csak is az önök hibája lehet” – áll az idén áprilisban társaival együtt budaörsi tanároknak írt levélben, amelyet CÖF-ösként jegyez. S mintha visszacsöppentünk volna a ’90 előtti időkbe, Aczél Györgyöt is megszégyenítve fogalmaz: „A jövő a szorgos és dolgos embereké mert csak a kemény munka hozhatja el Hazánk számára a megdicsőülést és e cél elérése kell hogy minden ember boldogságát kitöltse. Ehhez viszont kemény munka vér és verejték kell, melyre az oktatás készíti fel a jövő polgárait.”

Már csak a könnyek hiányoznak, és Churchill is helyére kerül a szépen felépített propagandaírásban. De mielőtt nevetnénk, újabb fordulatot vesz az írás. Újabb második világháborús motívum kerül elő, amely inkább Szálasit juttatja eszünkbe, mint a bátor partizánokat. Mert a 21. századi magyar, kormánypárti civil felhatalmazva érzi magát, hogy fenyegessen. Ahogy megfenyegette a veszprémi Lovassy gimnázium tantestületét és igazgatóját, úgy tették ezt a budaörsi tanárokkal, diákokkal is: „A budaörsi diákok közül senkit sem fognak felvenni középiskolába vagy felsőoktatásba és a budaörsi végzős középiskolások illetve tanáraik és családtagjaik számíthatnak elsőként a hamarosan újból bevezetésre kerülő kötelező katonai szolgálat keretében a besorozásra. Ez az intézkedés már a nőkre is ki fog terjedni és kezdeményezni fogjuk, hogy a sorozáson a nők haja is cipaszra legyen borotválva. Gondolják át alaposan lépésüket, hisz jelenleg Európa legdinamikusabban fejlődő országa ellen lázítanak, mely a jólét és a bőség példaképe is lehet, ha engedik a kormány tervének végrehajtását. Önökön múlik milyen jövője lesz tanítványaiknak. Az ő és családjuk érdekében alaposan gondolják át lépésüket.

Így néz ki ma Magyarországon a „civil” kurázsi. Érzi a kormány támogatását a háta mögött. Tudja, hogy sebezhetetlen, hogy nem fogja senki sem bántani. Nem idegen a magyartól ez a mentalitás. Hasonló „civilek” voltak azok, akik anno segítettek több mint félmillió honfitársunkat vagonokba pakolni, hogy utána kifoszthassák otthonaikat. Hasonló bátor „civilek” jelentkeztek önként az ÁVÓ-ba, a Munkásőrségbe és különböző karhatalmi egységekbe. Ha nem voltak elég tehetségesek, még jók voltak házmesternek. Ők voltak azok is, akik ’56 októberében a pincéikben húzták meg magukat, és örömmel fogadták vissza a szovjet csapatokat, mert csak úgy lehettek igazán bátrak, ha tudták, hogy megvédi őket a rezsim.

Ma, 2019-ben sincs ez másként. A magát civilnek nevező kormánypárti csőcselék felhatalmazva érzi magát arra, hogy mindenkit eltaposson, mindenkinek beszóljon, mindenkit megfenyegessen. A valódi civilek meg csendben vannak, tűrnek, nem akarnak balhét. De meddig még? Meddig engedjük, hogy sárba tiporjanak mindent, ami még jó ebben az országban? Mikor vállalunk már szolidaritást iskoláinkért, színházainkért, gyerekeink jövőjéért? Mert erről szól minden. Mert ugye el lehet menni. De aki itt akar maradni, annak tennie is kell valamit ezért az országért. Civilként. 


 
Hirdetés

Friss hozzászólások