Bízzunk-e Veszprém európai kulturális fővárosi tervében?

Bízzunk-e Veszprém európai kulturális fővárosi tervében?

2019. december 29. - 06:52

 

Lilában úszó átverés? Romokba hulló koncepció? Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, de leginkább szemellenzős eltökéltség és professzionális megvezetés. A veszprémi „buszkatasztrófának” is nevezhető eset nem pusztán beárnyékolja a lelkes kultúrarajongók örömét, de kétségessé is teszi a gigászi vállalkozás sikerét. A cím ugyan már zsebben, hiszen odaítélték Veszprémnek, de a megvalósítás kritikus lehet a korábbi döntésekre oly jellemző bizonytalan megalapozottság miatt.

H. Szabó Sándor felvétele

Lassan elpöfögik a veszprémi buszok a város utolsó tartalékait. Ha „szerencsések”, akkor a súlyos „buszbaleset” után rövid időn belül a záhonyiak, a biatorbágyiak és a karakószörcsökiek is elkezdik finanszírozni a veszprémiek helyi járatát, hogy az tovább szállíthassa utasait. Nem kétséges az állami segítség érkezése a hűséges, kormánypártinak megmaradt megyeszékhelyre, így a központi költségvetésen keresztül minden magyar adófizető magáénak érezheti majd a fideszes önkormányzat lila buszos álmát.

Miközben ez nem csupán egy rémálom, hanem a hétköznapok, mondhatni dízelszagú valósága,

a polgármester úgy nyilatkozott; meg lett vezetve ő személyesen és a teljes önkormányzati testület, amikor a saját kézbe vett közösségi közlekedésről döntöttek.

Rendben van, fogadjuk el ezt tőle és ne vitassuk az állítás létjogosultságát, ne feszegessük az ezzel kapcsolatban felvethető felelősségi és büntetőjogi vonatkozásokat! Ez egyszer a szakértelemről se beszéljünk, Porga Gyula nyilatkozata kiállítja ezt a bizonyítványt külön kommentár igénye nélkül is.

Ha hiszünk a polgármesternek, de ha nem, akkor is igaz, hogy Veszprém lila ködben úszik, a valósághoz fűződő viszonya minimum irreális.

A történtek után ugyanis nem zárhatjuk ki, hogy a nagy volumenű projektek, így például a kultúrfővárosi előterjesztés kapcsán is megtévesztették ellenzékestül, polgármesterestül a testületet.

Nem önsorsrontás kételkedni, hiszen

a tét és a nagyságrend sokszorosa a V-Busz rémmeséjének.

Hallani olyat is, hogy volt magyar város, amelyik eljátszott a kandidálás gondolatával, aztán kijózanították azok a számok, amelyek a korábbi nyertesek évekig cipelt, felhalmozott adósságait mutatták be.

Nyilvánvaló, hogy nagyon más egy közlekedési társaságot létrehozni és működtetni, mint egy európai kulturális fővárosi projektet, mégis összemérhetők ezek egymással a felelősségvállalás, az okos, alapos, reális tervezés és a szakértői végrehajtás dimenzióiban.

Busztársaság évtizedek óta működött a városban, mégis beletört az önkormányzat bicskája a saját közlekedési vállalat alapításába és fenntartásába. Volt már magyar EKF-település is (Pécs 2010-ben), tehát a veszprémieknek nem pionírként kell egy ismeretlen határvidéken kifürkészniük a legjobb ösvényeket. Ezt nyugodtan leszögezhetjük, ezért azt is megállapíthatjuk; a két ügyben hasonló tapasztalati körülmények között születhettek a vonatkozó döntések Veszprémben.

Nagy a kísértés, hogy a két projekt között már csak azért is párhuzamot vonjunk, mert okkal merül fel a kérdés: mi van, ha az EKF tekintetében ugyancsak megvezették a veszprémieket vezetőikkel együtt. Engedve a csábításnak, a helyi járatok svédül felmatricázott utasterét elhagyva az európai kultúra zászlóshajójának fedélzetén próbálunk körülnézni.

Ezúttal is közelítsünk a számok ígérete felől.

Ha a város vezetése nem is, de mi elveszíthetjük magabiztosságunkat a tervezett költségeket illetően.

Na nemcsak a buszos fiaskó miatt, hanem mert fellapoztuk a kultúrfővárosi pályázatot és a helyi sajtóban megjelenteket is olvastuk.

A pályázat pénzügyek fejezetében azt írják legelsőként, hogy az önkormányzat költségvetésének 15%-át kívánják a 2023-as évben a fővárosi címmel összefüggésben kulturális tartalmakra fordítani. Becslésük szerint ez akkorra 7 500 000 euró lesz, mai árfolyamon számolva mintegy 2,5 milliárd forint, azaz naponta közel 7 millió forintot fordít majd az önkormányzat programokra, eseményekre, fejlesztésekre a tárgyévben.

A következő 1,9 millió euró bevétel 2019 és 2023 között fog megképződni. A pályázatban így fogalmazzák és indokolják ezt a tételt: „Mivel a bevont régió nem alkot semmilyen közigazgatási egységet, a regionális elköteleződés egy fokkal bonyolultabb, így a régió (azaz a Balaton–Veszprém egyébként fizikailag igen, de semmilyen más értelemben nem létező térségének – a szerk.) települési önkormányzatai lakosonként 1-1 euróval járulnak hozzá a költségvetéshez…”

Időarányosan tehát 380 ezer euró érkezett a veszprémi kasszába ez idáig. Ha érkezett! Erről a 125 millió forintos bevételről nyilvános információ nem jelent meg, így nem tudhatjuk, hogy a települések szabad akaratuktól vezérelve átadták-e ezt az összeget.

Azt azonban tudjuk, hogy a kormány döntött 5 milliárd forint „előkészítő pénz” biztosításáról, amit a térség kormánypárti országgyűlési képviselője jelentett be a nyilvánosság előtt.

A csalódás talán indokolt egy fideszes vezetésű város lakói részéről, de meglepetés nem érhette őket, amikor a polgármester 2019 decemberében arról számolt be,

ezt a pénzt még mindig várja a város.

A számos, eddig be nem váltott kormányzati ígéret egyikéről van itt szó, nincs mire rácsodálkozni, tisztelt veszprémiek, tessék nyugodtan továbbhaladni…

Lapozunk egyet a pályázat költségvetési részében. Az önkormányzat csak kismértékben számol EU-s finanszírozási forrásokkal a következő években – állítják.

A város kulturális életében eddig is szponzori feladatokat vállaló szereplőket viszont megemlítik, ezek jelenlétére számít és épít 2023-ban is az önkormányzat. Konkrét összegekről, az eddigi szerepvállalás mértékéhez képest meghatározott arányokról nincs szó, így ez a tétel a távoli jövő homályába vész.

Nem mehetünk el szó nélkül a közösségi finanszírozási elképzelések mellett sem. Azt állítja a pályázati anyag, hogy számol a „különféle helyben készült, vicces, szórakoztató termékek” eladásából származó bevételekkel is, így például a „húszemeletes-nyakláncért vagy a hekkes pulcsiért”, mint slágertermékekért kiperkált forintokkal. Azt ma még nem tudhatjuk, hogy ezeken a hasznos holmikon felbukkan-e a buszlila szín, vagy az csak a pályázati szöveg betűi mögül szűrődik ki folyamatosan.

A leglényegesebb megállapításhoz akkor érkezünk, amikor a pályázat a tőkekiadásokra vonatkozó költségvetést mutatja be. Ez tehát a hardverhez szükséges kiadás, ami nélkül nem fut a program.

A 2023-as, címviselési évvel kapcsolatos tőkeköltségek fedezésére az állami szektortól várt bevételek listájában a legjelentősebb tétel a kormány által biztosított mintegy 14 milliárd forint (ennek része az a 2019-re ígért 5 milliárd, amit még mindig vár a város).

Másodikként „Veszprém városa” (így szerepel a szövegben) 21%-os arányú hozzájárulása a költségekhez, ami 4,1 milliárd forint, azaz 12,5 millió euró.

Fogós kérdés, hogy a korábban 7,5 millió eurós (az éves önkormányzati költségvetés 15%-át kitevő) tételből miként lett rongyos 5 millió euróval több az összegző táblázatban,

de ezt bizonyosan el tudják magyarázni egytől egyig azok a veszprémi képviselők, akik megszavazták az EKF-pályázat benyújtását.

Mindösszesen 60,3 millió eurós tőkekiadással, azaz 19,8 milliárd forint körüli összeggel számol az önkormányzat, amelynek fedezeteként a már említett, a régiós települések 1 euró/fős hozzájárulása és a pulóvereladásból származó bevételek közel 10%-os mértékben szolgálnak.

Veszprém 2019-es költségvetését 8,5 milliárdnyi felhalmozási hiánnyal (is) tervezve 27 milliárd forint kiadással fogadta el a képviselő-testület.

Tulajdonképpen a város éves költségvetésével megegyező összeg a tét az EKF apropóján.

Ami, ugye polgármester úr, vagy annyi, vagy nem…

Manapság szinte nincs Magyarországon olyan állami, önkormányzati beruházás, amely az elfogadott, eredeti költségvetést ne haladná meg jelentősen. Nemegyszer  láthattunk olyat is, hogy megkétszereződik, megsokszorozódik a ráfordítás mértéke, ami csak a végelszámolásnál derül ki a nyilvánosság számára.

Beyond…, ez a kultúrfővárosi „keyword”, szlogen, amit amúgy nagy vehemenciával magyaráz el nekünk a pályázat. Azt írják; túl a megszokásokon, az unalmas hétfő délutánokon és tulajdonképpen mindenen, ami eddig bejáratott volt Veszprémben.

Sajnos nem tehetünk mást, mint hogy újra elővesszük Porga polgármester szavait.

Az elszabadult hajóágyúként viselkedő, és a város költségvetésén óriási lyukat ütő buszprojekt tulajdonképpen egy nagy megtévesztés pár száz milliós ígérettel felpántlikázva.

Az EKF kapcsán súlyos tízmilliárdokról van szó, így,

ha a tervek és a számok is messze túlmutatnak  a józan ész határain, akkor abba Veszprém – ha nem is véglegesen, de bizonyosan – beleroppan.

Legalább egy évtizedre megáll minden fejlődés, a legjobb, ami történhet, hogy az állam nem hagyja lerohadni a közszolgáltatásokat, és maradnak a Skandináviában kiszuperált, kamaszkorukon messze túljutott lila buszok.

Velünk lesznek a hőszigetelés nélkül maradó lakóépületek, a közlekedési káoszba és a szmogba lassan belefulladó veszprémiek, akik furcsa köztéri installációkkal körülvéve emlékezhetnek a kultúrfőváros legszebb pillanataira. Azok, akik ezektől vagy más behatásoktól sokkos állapotba kerülnek, majd csak korlátozottan tudják a szűkített kapacitással működő sürgősségi osztály vendégszeretetét élvezni az akkorra krízisforrássá váló orvoshiány miatt.  Ez a hangulat várhat a veszprémiekre. Hacsak nem…

Vajon Navracsics Tibor kormánybiztos beiktatása a rendszerbe egyfajta zsilip funkció, ami a pénz áramlását hivatott szolgálni? Ha kell, akkor duzzaszt, ha úgy alakul, visszavesz? Ha pedig nem sikerül a produkció, és elúszik a város gazdálkodása akár több évre is, akkor az egykori erős ember és potenciális kihívó nyakába varrható a kudarc, oszt jó napot? 

A biztos úr személye egyfajta valósághorgony lehet Európa kulturális zászlóshajóján. Jelenléte talán megnyugtató tény sokaknak, de ahhoz bizonyosan nem elég, hogy az önkormányzat által a nyilvánosság kizárásával elkészült pályázati anyag állításaiban bízzunk.

Meglehet, már Porga polgármester is így van ezzel, de hát nincs mit tennie, a NER törvényei szerint a kétely a tett, nem mellesleg a lojalitás halála…

Galamb Gyula