Hirdetés

Aranyderbire várva

Aranyderbire várva

2021. június 04. - 07:38
0 komment

 

Végig gondolva, hogy a Telekom Veszprémnek egy hazai bajnoki idényben csak öt fontos, nehéz meccset (két alapszakasz, két bajnoki döntő, Magyar Kupa finálé) kell lejátszani, és egye fene, belefér még a csurgói iksz is, ezért talán jogos az a szurkolói felvetés, hogy ennél azért illik jobban, eredményesebben kézilabdázni, mint amit a MOL Pick Szegeden ellen produkált a világ egyik legdrágább együttese.

Hirdetés

A negyedik derbi a Tisza-partiak ellen rosszabbul is végződhetett volna, mert Bánhidiéknek labdájuk volt az öt különbségre is, de szerencsére elrontották. És aki látta az összecsapást, az tudja, hogy a Párizzsal, Barcelonával és a Veszprémmel is hírbe hozott világklasszis beálló legalább négy ajtó-ablak ziccert kihagyott úgy, hogy kettőnél a közelében sem volt telekomos védekező játékos a hatos vonalon. Szegeden egyébként ki lehet kapni (31-28), mert a „kékek” kompletten mindenkit képesek megfogni a Bajnokok Ligája mezőnyéből is hazai pályán. A kissé hiányos kerettel érkezett bajnoki címvédő végül is állta a sarat a trónkövetelő otthonában. Sőt, akár nyerhettek is volna. És akkor itt lehet felhánytorgatni a kimaradt ziccereket, hétmétereseket, a látványosan kevéssé felismerhető, könnyen kiismerhető támadó játékot, a szélsők munkanélkülivé tételét, a vártnál kevesebb átlövésekből lőtt gólok számát és a „gyömöszöljünk minden labdát középen Andreas Nilssonnak, majd ő biztosan belövi” mentalitást, ha már Jahia és Nenadic oda cipelik neki a labdát.

Markussennek fájt a lába, ezért nem játszott. Szombaton talán már igen. Borozan sem volt keretben sem. Vele kapcsolatban számos hír megjelent. Vajon egy világhírű klub megengedheti-e magának, hogy a szurkolókat nem tájékoztatják arról, hogy „de hová tűnt Vukó Borozan”? Mi lenne, ha szombaton a drukkerek elfelejtenének elmenni a visszavágóra, vagy csendben néznék a derbit, vagy azt kiabálnák, hogy hajrá Szeged. Amit egyébként szoktak, de csak akkor, amikor sok góllal vezet a kedvenc csapatuk. És persze amikor tíznél rászámolnak a Szegedre. Nagy valószínűség szerint a visszavágón négynél is madarat lehetne majd fogatni a boldogságban úszó aréna népével a veszprémi oldalon. És egyszer majd talán az is kiderül, hogy Maqueda miért csak turistaként tért vissza volt csapata ellen játszani tíz percet. És persze arra is kíváncsiak nagyon sokan, hogy ha már hozták őket, akkor miért mellőzöttek. Annyi lehetőséget sem kaptak, hogy bizonyítsák, itt a helyük.

Volt még egy érdekessége az összecsapásnak. A veszprémi, nemzetközi klasszis játékvezetői páros, a sok nagy csatát látott Marton Balázs – Horváth Péter (képünkön) fújta a sípot. Sokan megkérdőjelezték ennek a projektnek a jogosultságát, merthogy szombaton viszont a szegedi sporik viszonozzák az MKSZ játékvezetői főnökének a döntését. Persze ne feledjük, ebbe a csapatok is bele egyeztek. Veszprémi bírók Szegeden, szegediek a királynék városában végzik hivatásukat.

Van, amikor lehet „bírózni”. De most felesleges, mert Moraes piros lapja határeset volt. És igen, ezzel valóban bele nyúltak a meccsbe a sípmesterek. Hiszen a brazil beálló kiesett a támadásból és a védekezésből is. Természetesen illetékes szakemberekkel konzultáltam a piros kártyáról. Már azonnal a meccs után a veszprémiek közül volt, aki úgy fogalmazott a játékvezetőknek, hogy bárki bármit is mond, az azonnali kiállításról ne törődjenek vele, mert ha nem is hibátlanul, de abszolút vállalható volt a veszprémi bírók teljesítménye.

Azoknak persze lehet igazuk, akik úgy érezték, hogy Ligetvárit kellett volna kiállítani a lökésért két percre, és nem a brazilt kipirosozni. De van egy olyan elfogadott szemlélet, hogy amennyiben fejet, nyakat, arcot ér a kéz, akkor nincs mérlegelési lehetőség. Márpedig Moraes könyöke elérte Gabert. Nem szándékos volt, nem mozdult a keze, de mégis megtörtént a kontakt.

Erre azonnal megérkezett a szurkolói ellenérv, hogy a szegedi sípmesterek hasonlóért biztos, hogy nem adnak majd piros lapot szegedi kézilabdázónak. A kérdés az: ki a korrekt, aki adja, vagy aki nem? Ez erkölcsi, morális kérdés is egyben. De írható az is, hogy szakmai becsületbeli ügy.

A lényeg viszont az, klasszikust idézve: tetszettek volna jobban játszani, nagyobb akarattal küzdeni, nem erőt veszíteni a végére, és győzni. Semmi nincs elveszve. Talán van még annyi vér a veszprémiek ereiben, hogy nyerjenek négy góllal és megvédjék bajnoki címűket. De nagyon meg kell/ene szenvedni érte. Nagy blama lenne, ha a Mol Pick Szeged megint a királynék városában pezsgőznék össze az arénát. Vladan Maticék már megtették a kiscsarnokban. Juan Carlos Pastor mesterék is vittek már haza aranyat Veszprémből.

D.T.


 

Új hozzászólás

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Hirdetés

Friss hozzászólások