Vélemény – Hív a vasút, vár a MÁV!

Vélemény – Hív a vasút, vár a MÁV!

2020. január 26. - 06:54

 

Bizonyára unalmas, hogy állandóan csak a problémák jelennek meg az írásaimban, de ha már az udvari sajtó nem mer az embereket napi szinten bosszantó, irritáló témákat boncolgatni, akkor ezt is meg kell tenni valakinek.

A szerző felvételei

Most a vasút került a figyelmem középpontjába. Anno, a történelem előtti időkben, amikor a vasút még nem volt olyan mértékben a közpénzeket magánvagyonná konvertáló hely, mint ma (M. L. egykori gázszerelő 3,5 milliárdos kilométerköltséggel újíthat fel vasútvonalat újsághírek szerint!), tervbe vették, hogy az alacsony kihasználtságú vasútvonalakat becsukják. Erre a sorsra jutott volna a Veszprém–Győr vonal is, a kormányváltás azonban megmentette. Most azonban nem nyílt szándékkal zárhatják be hamarosan, hanem az életveszélyes állapota miatt, ha nem kezdenek sürgősen a felújításába. Aki veszprémi vagy nagyon érdeklődik, az a saját szemével is meggyőződhet a pálya állapotáról. Az állomás után, a váltóházat követően ilyen a sínpár állapota. Ha az indulás ilyen, akkor milyen lehet a folytatás?

A másik érdekes fejlemény a Veszprém–Budapest vonalon tapasztalható. Európai uniós forrásokból, ahogyan az állomásépület oldalán a tábla hirdeti, a vonal kapott szép, új, modern, halk, alacsony padlós, egy légterű motorvonatokat. Rótták is ezek a kilométereket az idei év kezdetéig. Azóta viszont észlelhetetlenségi szintig ritkultak. Lettek helyettük más, érdekes vonatok. Na, nem az az érdekes, hogy régiek, és némelyiken zsenge ifjúkoromban én is eltöltöttem pár órát, hanem a menetrendi megjelenésük.

Valamely – igen valószínű, gazdaságossági – oknál fogva a vonatok egyszerre IC-k és gyorsvonatok. Ugyanakkor indulnak ugyanazon vágányról, és ugyanakkor érkeznek a célállomásra. Csak ugye más és más az áruk, pedig egyazon vonat. Persze, tudom, nemzetközi viszonylatban is jár pár közülük, és korábban is előfordult ez a megoldás, de mostanra szinte kizárólagos lett.  Ezért még kínosabbak velük a gondok. Az pedig, hogy a vonal kisebb állomásain csak lassít a szerelvény, már szinte szót sem érdemel. Legyen ez pl. az ösküi, pétfürdői lakosság gondja. Az ottani polgármestert keresse a lakos, hogy az hasson az országgyűlési képviselőre a megállásért. Vagy ne akarjon vonattal közlekedni. Legyen ez a vidéki, kisebb települési élet bája, és kommunikálják úgy, hogy ez pozitívum! A falusi Csok jár, a vonat is, csak nem áll meg. Hurrá!

A korábbi egy légterű, korszerű motorvonatokon olyan nagyon sok probléma nem akadt. Volt internet, fűtés, működtek a konnektorok, és azt az áramot adták, ami rájuk volt írva, és nem ami sikerült. Úgy nagyjából tiszták is voltak. Volt légkondicionáló és az többnyire működött is. Kívül-belül csendesek voltak. De az erre a vonalra vásárolt szerelvények eltűntek. Jöttek a régiek a régi problémákkal. Mocsok, nem működő vagy szabályozhatatlan fűtés. Siketítő csattogás és huzat nyitott ablaknál, vagy hőhalál és kicsit tompább csattogás nyáron, ha nem volt nyitható állapotban az ablak. Működő internet ezeken a vonatokon? Álom kategória. A felszállás rájuk a peronról komoly erőkifejtés. Csak úgy besétálni rá, mint a korábbi vonatra? „Hagyjámá!” A bringát felrakni rá kihívás, ha egyáltalán lehet szállítani a vonaton. A kismamák felejtsék el, hogy a babakocsival feljutnak és bejutnak az ülőhelyekig. Kerekes székes, mozgássérült pedig üljön a popóján otthon, ne akarjon utazgatni önerőből!

Ez az egész azért nagyon kellemetlen, mert a megelőző években volt alkalom belekóstolni abba, hogy a vonatozás milyen is lehetne a XXI. században. Na jó, bizonyára vannak jobb vonatok szerte a világban, de itt a periférián, ami Európa közepe, ne legyünk már telhetetlenek. Arról az elvárásról lenevelt évek hosszú és megfeszített munkájával a MÁV, hogy a pontosság legyen az alapértelmezés egy kötöttpályás közlekedési eszköznél. Már fel sem szisszen az utazó, ha a vonat 5–10 percet késik a meleg, hideg, levelek, szél, eső, köd, hó stb. miatt. Azon viszont még bosszankodik az ember, amikor a vonat nem indul, mert elfogyott rá a „sofőr”. Azon is hisztizik, ha nem oda érkezik, ahová a menetrend alapján a jegyet megváltotta, hanem valami vonattároló külvárosi vágányra. Néha egy kisebb állomáson megáll a vonat és elbattyog a vezető, mert lejárt a munkaideje. Ezek új fejlesztések.

De! Könyörgöm! Remélem, hogy 2023-ban, amikor Veszprém lesz Európa kulturális fővárosa, pár hónapig újra élvezhetjük az alacsony padlójú, működő internettel feldobott, viszonylag tiszta, csendes, bringa és babakocsi szállítására is alkalmas, működő fűtésű vagy légkondicionált vonatokat.

A térség országgyűlési képviselője ezért igazán verhetné az asztalt a MÁV-nál, a gazdasági vagy az innovációs minisztériumban, mert a kutya sem tudja, hogy kihez is tartozik a vasút addigra a permanens átszervezések korában. Ne égjen már a város azért akkor, hogy benn ragadt a múlt század ’80-as éveiben a MÁV, és úgy hussantak el az évtizedek, hogy nyomot sem hagytak rajta a Veszprém–Budapest vonalon. Mi, utazók pedig beletörődünk addig abba, amit 2020 vasútfejlesztése nekünk dobott. Visszaszokunk a mocsokba, a téli didergésbe vagy a nyári hőgutába az utastérben. A lányok, asszonyok hosszú nadrágban, térd alá érő szoknyákban fognak utazni, vagy vállalják a kosz miatti következményeket, ha csupasz bőrfelülettel ülnek az ülésekre. Szigorúan kosztűrő ruházat lesz az ajánlott.

Hogy valami biztatóval is zárjam a szövegemet, azt is megemlítem, hogy a MÁV újra sokat fog tenni az utazóközönség közösséggé kovácsolásáért is. A felszállásnál a gyengébbeket, öregeket a jobb erőben lévők segíthetik, és ezzel az utazás során inkább az ismerkedés kaphat újra szerepet a kifizetett, de nem működő internet hiányában. Milyen párok születhetnek abból, hogy a gurulós bőrönddel a lépcsőkön küszködő egyetemista lánynak a gáláns ifjú titán segít feljutni a vonatra, és utána végigbeszélgetik az utat? A végállomáson telefonszámot cserélnek, és… Hű, könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól!

Kovács József