Dióssy László: Ezt az önkormányzati választást Veszprémben simán meg lehetett volna nyerni

Dióssy László: Ezt az önkormányzati választást Veszprémben simán meg lehetett volna nyerni

2019. október 14. - 17:42

 

Négy cikluson át vezette Veszprém városát Dióssy László. A tegnapi választás tapasztalatairól kérdeztük, mivel az elmúlt héten a Facebook-oldalán már sejteni engedte, hogy elég markáns véleménye van a veszprémi ellenzéki szereplésről.

Dióssy László: A helyi ellenzék elvesztegetett öt évet, és biztos vagyok abban, hogy most következik a bizonyítvány megmagyarázása

– Hogyan élte meg a tegnap estét, amikor azt látta, hogy sorban nyer az ellenzék a megyei jogú városokban, míg itt, ahol négy éve kétharmadot döntöttek a választók, simán győzött Porga Gyula?

– Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy világosan deklaráltam: nem kívánok részt venni, indulni az önkormányzati választáson semmilyen formában. Messzemenően kielégít az egyetemi oktatási tevékenységem, a vállalkozásaim sikeres menedzselése, de ha bárki kérdez, akkor a 16 évi polgármesteri tevékenységem tapasztalatai alapján szívesen elmondom a véleményemet, függetlenül attól, hogy az éppen a városvezetésre, netán a helyben magát ellenzéknek nevező formációra nézve esetleg nem túlságosan hízelgő megállapításokat tartalmaz.

Az elmúlt hetekben lépten-nyomon találkoztam olyan veszprémiekkel, akik – ismerve politikai hovatartozásomat – azt kérdezték tőlem, hogy kire kell szavazni, illetve mi a véleményem a várható eredménnyel kapcsolatban. Az első kérdés nem volt meglepő számomra, mert a helyi ellenzék mikroméretben jelent meg a plakátfelületeken, reklámeszközökön, és jószerével csak Porga Gyula volt látható a városban, amint karba tett kézzel, derűs tekintettel elmélkedik azon, hogy milyen szerencséje is van ezzel a szerencsétlen helyi ellenzékkel.

A plakáton egyetlen szó, egyetlen utalás sincs arról, hogy mit is szeretne megválasztása esetén tenni a jövőben polgármesterként…

Ugyanilyen fantáziátlan volt a fideszes képviselőjelöltek plakátmegjelenése is. A kormánypártok részéről valódi választási kampány a vizuális megjelenést illetően alig-alig volt fellelhető a városban. Ha összehasonlítja valaki e tekintetben a kampányt – hadd foglalkozzak csupán az én polgármesterségem alatti időszakkal – a múltbéli kampánymegjelenésekkel, akkor ég és föld a különbség. Annak idején a kormánypártok és az ellenzék, polgármesterjelöltek és képviselőjelöltek információk tömegével árasztották el a polgárokat. Kampányújságok jelentek meg, szórólapokon ismertették a jelöltek a programjukat, kifeszített molinókon voltak láthatók az indulók, kék-pirosba és narancsba öltözött a város. Rádiós szpotok, tv-reklámok készültek, az egyik fórum követte a másikat, vitaműsorokon ismerhették meg a polgárok a jelölteket és azok szándékait.

A polgármesterjelöltek polgármesteri programot hirdettek, számonkérhető programpontokkal, illetve az aktuális polgármester beszámolt az előző ciklus programjának teljesüléséről. Ha nem számolt be, akkor beszámoltatták róla… Szóval alaki szempontból most szinte nem volt kampány.

– Hadd védjem meg az ellenzéket, hiszen nem volt engedélyezett reklámfelület, a propagandasajtó és a városi kurír pedig ontotta magából a kis színeseket Porga Gyula dicsőséges kilenc évéről.

– Ez természetesen egyértelmű, de vitathatatlan, hogy a közösségi média bizonyos mértékben átvette a hagyományos médiamegjelenések szerepét. Ha azonban megnézzük, hogy egy-egy jelölt kampánytevékenységét milyen érdeklődés övezte, akkor még lehangolóbb a kép. Csak példaként: a jobbikos Kovács Rajmund politikusi Facebook-oldalát több mint egy hónapon keresztül fizetett hirdetésben rakta elém a közösségi oldal. Ennyi idő alatt 57 követőt sikerült összegyűjtenie. Siralmas.

Összefoglalóan elmondható, hogy mindkét oldal részéről mérhetetlenül amatőr, fantáziátlan volt a kampány, holott annak szervezése, menedzselése egy megyei jogú városban komoly profizmust igényel és óriási versenyelőnyt jelenthetett volna.

– Mire gondol pontosan?

– Nem kellett volna a helyi ellenzéknek túl nagy kreativitás ahhoz, hogy többek közt

a húszemeletessel kapcsolatos ígéreteket, a csarnokbővítéses impotenciát, a körforgalommal kapcsolatos anomáliát, a katasztrofális útállapotok ügyét

kíméletlenül lecsapkodja. Teljes félreértelmezés volt a királyszentistváni hulladéklerakóval kapcsolatos, a  városi közlekedést megbénító akcióra való ráakaszkodás, ellenkező hatást váltott ki a veszprémiekből, hiszen a városban nem lehetett a problémából semmit érzékelni. Megjegyzem, hogy pepitában ugyanez történt Székesfehérváron, ahol a városon kívül lerakott szennyvíziszap ügyén kívül az ottani ellenzék semmi érdemlegeset nem mutatott fel. Meg is lett az eredménye, mert ott is meggyőző fölénnyel nyert a regnáló polgármester, bár ott egyéniben egyetlen ellenzéki képviselő sem jutott mandátumhoz.

– Ha ilyen mérhetetlenül gyenge volt a kampány mindkét oldalról, akkor mi az oka annak, hogy Katanics Sándor bár nem olyan megalázóan, mint 2014-ben  ismét kikapott több mint 10%-kal Porga Gyulától, és a képviselő-testületben ismét sima többsége lesz a Fidesznek? Mi az, amit rosszul csinált a magát helyi ellenzéknek nevező társaság, miközben sorban érkeznek a diadaljelentések a megyei jogú városokból, amelyeket elhódított az ellenzék?

– Nagyon egyszerű a képlet, nagy többségben azokban a városokban nyert az ellenzék, ahol a legteljesebb körű volt az összefogás az ellenzéki oldalon, ami azt jelentette, hogy nemcsak pártok, hanem civilek is megjelentek, akár ernyőszervezetként is. (A tíz, ellenzékiek által megnyert megyei jogú városból csak Tatabányán nem jelentek meg a civilek, de a másik 9-ben ők voltak a hangsúlyosabbak A szerk.)

Veszprémben megengedték maguknak azt a luxust ellenzéki oldalon a pártok régóta regnáló, és a bölcsek kövét szerintük hordozó vezetői, hogy kihagyják a civil szervezetek meghatározó részét az együttműködésből.

Azzal a Kész Zoltánnal nem kooperáltak, aki csapatával, a MOST Egyesülettel, valamint a Márki-Zay Péter fémjelezte Mindenki Magyarországa Mozgalom révén jelentős erőket tudott volna megmozgatni, és aki nagy kapcsolati tőkével is rendelkezik. Szintén kihagyták a Lokálpatriótákat az együttműködésből, akik így saját jelöltjeikkel beszűkítették a „hivatalos” ellenzék mozgásterét. S a szörnyű az, hogy ők bátran deklarálták, hogy nem kívánnak együttműködni a civilekkel.

Az üzenet átment, a civilek meg nem kívántak rájuk szavazni.

– Ön nem próbált közvetíteni a felek között?

– Nem szívesen vállaltam aktuálpolitikai szerepet, de már jóval a választás előtt személyesen kértem Hartmann Ferencet és Katanics Sándort, hogy legyenek a lehető legrugalmasabbak az együttműködés terén, de hosszú magyarázkodást kaptam a múltbéli sérelmekről, és arról, hogy mennyire

elfogadhatatlan a pártoknak, hogy egy civil ernyőszervezet égisze alatt induljanak a helyi választáson.

Ez lett egyébként – mint ahogy az kiderült – az említett megyei jogú városok elhódításának a kulcsa. Az sem segített a párbeszéden, hogy

Kész Zoltán világosan deklarálta, nincsenek polgármesteri ambíciói,

amennyiben ez a gátja a lehető legszélesebb körű együttműködésnek helyben.

Természetesen jól tudjuk, hogy egy választási kampány igen-igen meghatározó eleme az anyagi források megléte vagy hiánya, különösen akkor, ha a Fidesz helyben is elképesztő erőfölényben van ezen a téren. Nagy hibának tartanám azonban, ha a vesztesek most azzal takaróznának, hogy az anyagiak hiánya meghatározó volt az eredmény alakulásában. Mikor kiderült, hogy nem lesz teljes körű összefogás ellenzéki oldalon, és olyan polgármesterjelöltje lesz az ellenzéknek, aki már kikapott Porga Gyulától, ráadásul láthatóan nem egy integratív személyiségről van szó,

sorban jelezték a potenciális támogatók, hogy ilyen körülmények között aztán ne számítson rájuk senki.

Ezért is volt olyan silány a kampány, amilyen.

– Nem lesz túl népszerű ellenzéki oldalon a véleményével.

– A véleményemmel nem akarok viták kereszttüzébe kerülni, csupán kifejteni azt, hogy én hogyan éltem meg ezt a választást. Meggyőződésem, hogy megfelelő polgármesterjelölt megtalálásával, a politikai pártérdekeket félretéve, a legszélesebb körű összefogással, a rendelkezésre álló erőforrások igénybevételével és egy professzionális kampánymenedzseléssel, a nem várt külső hatások segítségével ezt az önkormányzati választást teljesen simán meg lehetett volna nyerni. A helyi ellenzék elvesztegetett öt évet, és biztos vagyok abban, hogy most következik a bizonyítvány megmagyarázása. Kiknek a hibájából és miért nem sikerült helyben összefogni, milyen jó is az, hogy néhány egyéni képviselői helyet meg lehetett szerezni, ki mennyi energiát és időt fordított a kampányra stb.

Valójában a legjobb azonban az egyes pártembereknek, hogy ott ülhetnek a képviselő-testületben, miközben az idő már régen elszaladt mellettük.

Már egyre erősebben kopogtat az a párt, amelynek fiatal képviselői a jövőt jelentik, és remélhetőleg máshogy szocializálódnak, mint ahogy az Veszprémben történik, azaz a pártpolitikát nem tartják előbbre valónak, mint a város érdekét.