Ajándékba kaptuk a szabadságot, most fizetünk érte

Ajándékba kaptuk a szabadságot, most fizetünk érte

2018. december 01. - 14:05

 

Az Orbánéhoz hasonló etnikai nacionalizmus következménye volt az első és a második világháború és százmillió hulla Európában – mondta Veszprémben Heller Ágnes filozófus. A Vásárhelyi Mária szociológussal közösen megtartott beszélgetésen az ellenzéket sem kímélték, szerintük nem értik, milyen világban élünk, és azt is kifejtették, szerintük miként lehet felvenni a kesztyűt a jelenlegi rendszerrel szemben.

Vásárhelyi Mária és Heller Ágnes a Józan Ész Társaság meghívására érkezett Veszprémbe

A két társadalomtudós a Józan Ész Társaság meghívására érkezett Veszprémbe péntek este. A Lovassy gimnáziumban megtartott eseményen bevezetésként arról beszéltek, vajon normális világban élünk-e. Vásárhelyi Mária szerint nézőpont kérdése, sokan biztos normálisnak tartják a rendszert, ő viszont nem. Liberális demokráciában szeretne élni, és mint mondta, volt is egy tünékeny reményünk arra, hogy az lesz Magyarországon. Kifejtette, 2010-ben rendszerváltás történt hazánkban, semmi folytonosságot nem lát az előtte lévő politikai berendezkedéssel, a demokratikus intézményi rendszer leépült, a feudális hagyományok erősödnek. Heller Ágnes szerint a liberális demokrácia normáinak nem felel meg a mai Magyarország, ahogy nem felel meg Törökország, Lengyelország vagy éppen Oroszország sem.  A filozófus szerint a liberális demokrácia ígéretének egyes vonatkozásai ugyan az 1989-es rendszerváltással valóra váltak, de elfelejtettük, hogy a felszabadulás nem okvetlenül jelent szabadságot, és hiába alakultak ki a szükséges intézmények, az emberek tömegeit nem érintették. A rendszerváltásért felelős kis csoportban pedig az az illúzió keletkezett, hogy az intézmények megléte elegendő, és majd az új rendszer idővel meggyökerezik. Erre azonban nem volt idő, és Heller Ágnes szerint rosszul használtuk ki ezt a húsz évet. Az emberek nem érezték, hogy fontos számukra ez a szabadság, nem vált igazán életérdekké, hogy ebben a liberális demokráciában éljenek. Ezt pedig mindig vannak, akik kihasználják, azok, akiknek a saját hatalmuk megőrzése és centralizálása a célja.

Heller Ágnes kitért arra is, mára az osztálytársadalom tömegtársadalom lett, abban pedig nem érdekekre hivatkozva kapja meg valaki a tömegek támogatását, hanem ideológiai alapon – ezt Orbán Viktor miniszterelnök megértette, mások meg nem. Hozzátette, Orbán az etnikai nacionalizmus alapjain egy identitáspolitikát alakított ki, amellyel meg tudta a tömegeket szerezni. Az általa kialakított rendszer azonban zsarnokság, mert mindig az és minden akkor történik, ha ő azt akarja.

Vásárhelyi Mária egyetértett az ide vezetők okokban, de kiegészítette azokat. Úgy vélte, a magyar társadalom a rendszerváltásból veszteségérzettel került ki. Előtte mi voltunk a legvidámabb barakk, és 1990-ben elvesztettük a biztonságérzetünket és a perspektívát. A szabadságélmény kevés volt, a díszletek felépültek, de nem sikerült megtölteni tartalommal. Emellett egy fát sem tettünk keresztbe a rendszerváltásért, a szabadság az ölünkbe hullott, és arra is kitért: az elit érzéketlen volt az emberek vesztesége iránt.

Heller Ágnes szerint a rendszerváltás karácsonyi ajándék volt, ingyen kaptuk és most fizetünk érte.  Szerinte a felsoroltak nem okok voltak, hanem körülmények, és nem volt szükségszerű, hogy oda jussunk, ahova jutottunk. Ugyanilyen hibákat követtek el Romániában és Szlovákiában is például, mégis liberális demokráciává váltak: Szlovákiában a tömegek elkergettek egy miniszterelnököt vagy nemrég épp lemondott egy miniszter, mert nem értett egyet valamivel. Kiemelte azt is, a rendszerváltás utáni kormányok és pártok rosszul vezették az országot és hihetetlen nagy hibákat követtek el, a 2006-os puccskísérletnél például a kormány gyengeséget mutatott, és ezt Orbán könnyen kihasználta. Divattá vált demokráciának nevezni azt, ha valakit többször egymás után megválasztanak, de ettől önmagában még nem lesz demokrácia egy rendszer: a jelenlegi struktúra pedig nemcsak illiberális, hanem nem is demokrácia. Az, hogy a hagyományos pártok elvesztik funkcióikat, támogatottságukat, nem magyar sajátosság, máshol sem találják a tömegtársadalom igényeit, hogy mi az, ami az emberek figyelmét leköti, az osztálytársadalomnak szóló, 20. századi jelszavakkal nem lehet szavazókat szerezni. Heller Ágnes szerint Orbán nem az egyedüli alak ilyen szerepben Európában, és a sok Orbán-féle politikus tönkreteszi Európa utolsó sanszát, hogy vezető szerepet játsszon ezen a glóbuszon.

A filozófus úgy vélte, az ellenzék nem érti, milyen világban élünk, és amíg ez így van, addig nem is tud választ adni egy helyzetre. Orbán kiválóan használja a negatív ideológiát (mi megvédünk a Soros nevű ördögtől, de még az ételeket is a rovaroktól), ezzel szemben az ellenzék nem tud egy pozitív ideológiát állítani, nincs jövőképük. Hangsúlyozta, az ellenzéknek célt kell adni a társadalomnak, és azt is tudni kell, hogy ezt a haladást miként lehet elérni. Emlékeztetni kell az embereket, hogy az Orbánéhoz hasonló etnikai nacionalizmus következménye volt az első és a második világháború, valamint százmillió hulla Európában.

Az ellenzéki pártok kapcsán kitért arra is, mindegy, miért akarnak a parlamentben maradni, az utolsó választáson elvesztették legitimitásukat, amikor egymást jobban utálták, mint hogy összefogtak volna.

Heller Ágnes szerint a föderális Európát kellene célul kitűzni, ahol túljutunk az etnikai nacionalizmuson, anélkül, hogy elveszítenénk az identitásunkat. Mint mondta, el kell felejteni a migránsokat, nem ez Európa fő problémája, hanem hogy miként lehet az emberi és az állampolgári jogokat összeegyeztetni úgy, hogy egyik jog se sérüljön nagyon. Ez a fontos, nem az, hogy Orbán rosszul feltett kérdéseit megválaszoljuk. Vásárhelyi hozzátette, van 1,5–2 millió fideszes, akikkel vitatkozni olyan, mintha egy hívőt akarnánk meggyőzni arról, hogy nincs Isten, de nem is rájuk kellene fókuszálni, hanem a többiekre, hogy megértsék, ez a mi közös ügyünk. A szociológus szerint azonban a nacionalizmus nehéz ügy, mert az arról is szól, hogy annak, akinek semmije sincs, ad valamit a tudat, hogy ő magyar, ő egy különleges nép része, és legalább ezzel kiemelkedik. Heller Ágnes hozzáfűzte, minden nép különleges, és ha mind azt mondja, hogy csak ő az, akkor háború lesz. Ezzel egyetértett Vásárhelyi is, mint mondta, ez vezetett az első és a második világháború